A brit Anthrax-sziget titkos katonai kísérlete

Az első világháború idején a gyilkolás olyan szintre fejlődött, hogy a katonák a lövészárkokban maradtak, ahelyett, hogy a géppuskák tüzébe rohantak volna, ezért a háborús lendület fenntartása érdekében a vegyi fegyverek fejlesztésébe kezdtek.

A vegyi és biológiai fegyverek már az antik korban is megjelentek, de ipari mértékben csak a 19-20. században kezdték el őket használni. Ezek a fegyverek nem feltétlenül voltak halálosak, de nagy területeken okoztak súlyos egészségkárosodást, így szükségessé vált az új fegyverek fejlesztése és tesztelése.

Lépfenével a győzelemért

Az Egyesült Királyságban a hadügyminisztérium 1916-ban létrehozott egy kísérleti állomást Porton Downban, ahol a vegyi fegyvereket tesztelték. A második világháború idején, 1940-ben a tudósokat megbízták a lehető legpusztítóbb vegyi fegyver kifejlesztésével, amelynek eredményeként elindult a Vegetáriánus Művelet.

A terv szerint lenmagból készült kekszeket anthraxszal fertőztek meg, és ezeket dobták le németországi legelőkre. Az állatok megevésük után elpusztultak, ami húshiányhoz vezetett volna Németországban, és az emberek is megfertőződtek volna a tüneteket nem mutató, de már fertőzött állatok húsának fogyasztásával.

A lépfene bőrön át, légutakon vagy bélrendszeren keresztül is terjed, és minden melegvérű állatot veszélyeztet. A bőr-anthrax a leggyakoribb, a tüdő-anthrax ritkább, de gyorsan halálos, míg a bél-anthrax kezelés nélkül 20-60% halálozással jár.

Egy teszt nem teszt

A brit kormány 1942-ben megvette a skót Gruinard-szigetet, és kitiltott minden helyit, hogy teszteljék az anthraxos tervet. A szigetre bárányokat szállítottak, és bombában ledobott spórákkal tesztelték a hatékonyságot. A kísérletek során a bárányok gyorsan elpusztultak, és a sziget közelében lakók is észlelték a mérgező felhőket.

A hadsereg 1943-ig dolgozott a szigeten, és ötmillió darab anthraxos lenkekszet gyártottak le, amelyeket végül nem vetettek be. A háború után a kekszeket elpusztították, és a figyelem más irányba terelődött, ami 1952-ben az Egyesült Királyság atomhatalommá válásához vezetett.

A kísérletek következtében a sziget teljesen tönkrement, a spórák beivódtak a talajba, és évtizedekkel később is fertőzőképesek maradtak. Az esővíz a tengerbe mosta a kórokozót, ami a környező jószágok betegedéséhez és pusztulásához vezetett. A kormány kártérítéseket fizetett, de azt állították, hogy egy görög hajóról került a kórokozó a környékre.

„Nekünk teljesen egyértelmű volt, hogy tudtak valamit róla, különben nem fizettek volna olyan gyorsan, ahogy” – mondta egy környéken élő gazda 1962-ben a BBC-nek.

Megtisztulás

Az évtizedek során többször is megpróbálták lefertőtleníteni a szigetet, de a spórák a talajban megmaradtak. 1981-ben egy környezetvédő csoport talajmintákat vett a szigeten, és felhívták a figyelmet a helyzetre.

1986-ban a talaj felső rétegét eltávolították és fertőtlenítették, és 1990. április 24-én a kormány anthraxmentesnek nyilvánította a szigetet. A szigetet végül az eredeti tulajdonosok leszármazottai vásárolták vissza 500 fontért.

2022-ben tűz ütött ki a szigeten, ami körülbelül kétszáz hektárnyi területet érintett. A tulajdonosok szóvivője szerint a tűz jót tett a szigetnek, de a tűz okát nem tisztázták.