A Tejútrendszer eddig ismert legnagyobb fekete lyukát fedezték fel

Az Európai Űrügynökség Gaia űrteleszkópja egy új fekete lyukat talált, amely a Nap tömegének 33-szorosával rendelkezik, és mindössze 1926 fényévre helyezkedik el a Földtől.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrteleszkópja egy új fekete lyukat, a Gaia BH3-at fedezte fel, amely egy csillag összeomlásából jött létre, és a Nap tömegének 33-szorosával büszkélkedhet. A Tejútrendszerben található fekete lyukak közül ez az eddig ismert legnagyobb, amelyet csillagok összeomlása eredményezett. A galaxisunkban lévő fekete lyukak száma becslések szerint elérheti a 100 milliót, de ezek többsége még rejtve marad a tudomány előtt.

A Gaia BH3 a Sas csillagképben került azonosításra, ahol egy öreg óriáscsillag fényének ingadozása hívta fel a kutatók figyelmét. A fekete lyukat nehezen lehetett megtalálni, mivel nincsenek közvetlenül mellette olyan égitestek, amelyekből táplálkozhatna, és így röntgenteleszkópokkal könnyen észrevehető lenne.

A tudósok földi teleszkópok segítségével is vizsgálták az égitestet, és az előzetes eredményeket az Astronomy & Astrophysics tudományos lapban tették közzé. A tervek szerint 2025-re készülhet el az átfogó tanulmány a fekete lyukról.

A körülötte keringő csillag elemi összetétele alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a BH3 is egy hasonlóan fémekben szegény csillagból alakulhatott ki. Ez az első közvetett bizonyíték lehet arra, hogy a fémekben szegény csillagok fekete lyukakká omlanak össze, és ezáltal a régebbi csillagok fejlődési folyamata is eltérhet a galaxisban található újabb csillagokétól.

Az ESA tudósai szerint a BH3 felfedezése csak a kezdet, és további vizsgálatokat terveznek elvégezni rajta, amelyek segíthetnek jobban megérteni az univerzum titkait. Azonban a Föld környezetére vonatkozóan is felmerülnek új aggodalmak, hiszen egy friss tanulmány szerint a légkörünkbe újra belépő, működésképtelenné vált műholdak növekvő száma hatással lehet a Föld mágneses terére. Sierra Solter-Hunt fizikus szerint amikor a műholdak elégnek, plazmát bocsátanak ki és fémporrá válnak, ami a felső légkörben plazmaporréteget hoz létre, ez pedig befolyásolhatja a magnetoszférát. A következő évtizedekben várhatóan fél és egymillió közötti műholdat küldenek fel, melyek idővel elporladnak a légkörben, így növelve a plazmapor mennyiségét. A fizikus szerint ez a folyamat globális plazmapor-sávot hozhat létre, amelynek töltése magasabb lehet, mint a magnetoszféra többi részének. Naponta több mint 50 tonna űrkőzet párolog el a Föld légkörében, és körülbelül 450 kilogramm töltött por keletkezik, de a műholdak miatt ez a mennyiség jelentősen növekedhet. Bár egyes kutatók szerint ez a hatás túlzó megállapítás lehet, egyetértenek abban, hogy a problémára mielőbb megoldást kell találni.