Aki 1989-ben, amikor a forradalom végigsöpört Kelet-Európán, elutazott a szocialista tömb országaiba, az megérezhetett valamit abból, milyen lehetett 1956 hangulata, amikor egységbe kovácsolta az országot a diktatúra elleni harc. Mámoros érzés volt ott lenni a rendszerváltást követelő milliós tömegben a prágai Vencel-téren, a Ceaușescu-rezsim ellen kirobbant spontán felkelést megélő Bukarestben vagy a fal lebontásánál Berlinben. 

Hasonlót élhetett át külföldiként John Sadovy, amikor szabadságharcunk viharában Magyarországra jött. A forradalom kirobbanását lekéste ugyan, de október 29. és november 1. között folyamatosan fotózta az eseményeket. 

Az emberek hullottak, mint a legyek. Fehér köpenyes elsősegélynyújtók, főleg nők magánautókkal jöttek és mentek, összegyűjtötték a sebesülteket. Aztán észrevettem, hogy rájuk is lőnek. Láttam egy fiút kétrét görnyedve szaladni, mindenféle védelem nélkül, amint egy sebesültet vonszolt fedezékbe. Azt is láttam, amikor eltalálták. Társa a hordágyat, rajta a sebesülttel, úgy vonszolta tovább, hogy egyik végét a földön húzta

- írta A harc kezdett igazán fellángolni című beszámolójában. 

Az ő akkor készült képeiből nyílt most tárlat a Nemzeti Múzeumban, ahova a 2010-ben elhunyt alkotó lánya kísérte el a kiállítási anyagot.

Az 1956-os forradalom Magyarországán édesapám négy igen intenzív napot töltött, amelyekre később is élete egyik legfontosabb időszakaként emlékezett, noha katonaként, majd haditudósítóként megjárt számos háborút és konfliktuszónát

- mondta el Yvonne Sadovy de Mitcheson. 

A Csehországban született sajtófotós családjával egy lakóautóban élt Párizsban, amikor a Life magazin megbízta, hogy tudósítson a magyarországi harcokról. Több mint 600 fényképet készített főleg Budapesten, de az osztrák határon és a Traiskirchenben berendezett menekülttáborban is. Felvételeiért a Tengerentúli Amerikai Hírügynökség a rákövetkező évben neki ítélte a Robert Capa-aranyérmet.

Ez azért is nagy szó, mert 1956-ról mintegy 150 külföldi tudósító és 36 fotóriporter adott hírt.

A Köztársaság téren is ott volt, amikor október 30-án a felkelők megostromolták a Magyar Dolgozók Pártja székházát, ahol az Államvédelmi Hatóság elfogott fegyvereseket tartott fogva. Miután a pártház felmentésére küldött hat honvédségi harckocsi tévedésből az épületet vette tűz alá, az odabent lévő pártalkalmazottak és az őket védő ÁVH-sok megadták magukat. De ekkorra az elszabadult indulatoknak már nem lehetett megálljt parancsolni, a fegyveres felkelők és a spontán odasereglő civilek népítélete a székházból kiterelt kékparolisokon csattant: többeket meggyilkoltak a helyszínen. Sadovy erről készült fotói is bejárták a világsajtót, és most mi is láthatunk minden egyes képkockát a film kontaktcsíkján.

Ő dokumentálta a legalaposabban a Köztársaság téri pártház ostromát

- mutatott rá Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke.

A fotókon megörökített gesztusok, arckifejezések átélhetővé teszik a sokszor éppen hogy csak tizenéves harcosok elszántságát, bizakodását, de ugyanúgy az elkeseredettségüket és fáradtságukat is. Sadovy képei a hősies, ám a túlerővel szemben esélytelen magyar népfelkeléshez adnak újabb arcokat, helyszíneket, pillanatokat. 

A kiállítást az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy 1956 a kommunizmusból kitörni akaró, ám a világpolitika főszereplői által cserbenhagyott magyarság tragédiája.

Ha nincs kommunizmus, akkor 1947-ben Magyarországot és a régió többi kisállamát a Nyugat nem löki cinikusan a Szovjetunió karjaiba, azaz több mint negyven esztendőre nem áldoznak fel bennünket és sorstársainkat a nyugati világ biztonságának és jólétének az oltárán

- fogalmazott Kövér László, aki a történelmi Oroszország bolsevizálódásában látta a bajok gyökerét. Ugyanakkor a mai - már rég nem bolsevik - Oroszország sem viselkedik sokkal különbül a saját érdekszférájának tekintett területekkel, lásd a Krím és Ukrajna keleti régiói.

Maga az orosz elnök egyébként a napokban beszélt először árnyaltabban '56-ról.

Noha készítettek fel harcosokat külföldön, és át is dobták őket Magyarországra, ezt tisztán színes forradalomnak nevezni nem szabad, mert mégiscsak komoly bázisa volt a tiltakozásnak az országban

- jelentette ki a Valdaj nemzetközi vitaklub plenáris ülésén Vlagyimir Putyin, aki szerint nem volt értelme csapatokat állomásoztatni olyan országokban, ahol nem akarták őket a területükön. 

Mintha csak erre reflektálna a mostani fotókiállítás egyik képe, amelyen egy elárvult szovjet rohamlöveg látható, oldalán a következő üzenettel: Ne faljatok fel mindent!!! Menjetek már haza!!! Az áldozatok örök üzenete ez a mindenkori elnyomó és falánk hatalmaknak.

Fotó: Wolfy