A csodacsatár: Puskás disszidálása és a forradalom hatása a film sorsára

A "A csodacsatár" című filmszatíra 1956 nyarán készült el, de a forradalom következtében csak 1957 őszén került bemutatásra, melynek során több változtatást is eszközöltek a készítők.

A film forgatókönyvét 1955-ben fogadta el a hatalom, ami meglepő lehet, tekintettel arra, hogy a mű maró gúnnyal ábrázolta a rendszert. A forgatókönyv elfogadásának oka talán az volt, hogy a 1954-es világbajnoki döntő elvesztése után szükség volt egy olyan alkotásra, amely azt sugallja, hogy a futball nem annyira fontos, mint más dolgok, például a szocializmus építése vagy a békeharc.

A forgatás 1956 júniusában kezdődött, és a bemutatót 1956. november 8-ára tervezték, de a forradalom miatt ez eltolódott, és végül 1957. szeptember 12-én mutatták be. A debreceni Meteor kertben 1957. szeptember 15-én még hirdették a filmet, de nem említették, hogy változások történtek.

Puskás Ferenc a szabad világot választotta, így szerepét Hidegkuti Nándor vette át, és az ő jeleneteit újraforgatták. A film szereposztása igen impozáns volt, számos neves művész tűnt fel benne, mint például Bárdy György, Benedek Tibor, Garas Dezső, Gobbi Hilda, Horváth Tivadar, Makláry Zoltán, Rozsos István, Somogyvári Rudolf, Feleki Kamill, Gózon Gyula, Kiss Manyi, Mányai Lajos, Rajz János, Schubert Éva és Sinkovits Imre.

A forgatókönyvíró Méray Tibor is elhagyta az országot, és Párizsban telepedett le. Később, a Puskás elleni magyarországi büntetőeljárás hivatalos megszüntetésére reflektálva, így írt: "Az államnak egyszerűen kivágták a nevemet a filmből. Puskással nehezebb volt a helyzet. Nem lehetett csak a nevét, a jeleneteit is ki kellett volna vágni...".

A kritikák vegyesek voltak, az Esti Hírlap csak közepesnek minősítette a filmet, míg a Film, Színház, Muzsika és az Észak-Magyarország kritikái eltérőek voltak a futballőrület ábrázolását illetően. A Tiszavidék arról spekulált, hogy a film visszavonásának oka a disszidált szereplők jelenléte lehetett. A Magyar Nemzet Ungváry László és Feleki Kamill alakítását dicsérte, és megjegyezte, hogy ritka a bohózat vagy szatíra a magyar filmgyártásban.

A film hatása a való életben is érezhető volt, például ha egy labdarúgó hibázott, a nézők gyakran kiáltották, hogy "Mi van, csodacsatár?".