Az elhallgatott amerikai emberkísérletek múltja

Az Egyesült Államokban a múlt században számos etikátlan emberkísérlet zajlott, melyek közül néhány még ma is kísért a köztudatban. A kísérletek alanyai gyakran foglyok, pszichiátriai betegek vagy a társadalom marginalizált csoportjai voltak, akiket a tudományos előrelépés nevében használtak fel.

A 20. század első felében még nem volt jellemző a foglyokkal végzett kísérletek gyakorlata, azonban voltak kivételek, mint például Dr. LL Stanley, aki állattakarmánnyal és kivégzett elítéltek heréivel kezelt idős férfiakat a San Quentin börtönben a 1920-as évek körül. A kormány a negyvenes és hatvanas években kezdett el gátlástalanul kísérleteket végezni különböző társadalmi csoportokon, mint például fogyatékkal élőkön, pszichiátriai ápoltakon és feketéken.

Az ilyen kísérletek közül több is komoly felháborodást váltott ki, mint például a Tuskegee-tanulmány, amely során 600 afroamerikai férfi szifilisz természetrajzát figyelték meg kezelés nélkül, és a kísérlet csak a New York Times cikkének köszönhetően ért véget. A kísérletek során sokan meghaltak vagy súlyos szövődményeket szenvedtek el.

Az ötvenes években is folytatódtak az etikátlan kísérletek, például gonorrhoeával fertőztek meg rabokat egy atlantai szövetségi büntetés-végrehajtási intézetben. A hatvanas években már az államok fele engedélyezte a börtönök foglyainak orvosi kísérletekben való felhasználását.

A hetvenes évekre a társadalom és a média egyre inkább elítélte ezeket a gyakorlatokat, és a kongresszusi meghallgatásokon a gyógyszeripar tisztviselői is elismerték, hogy a múltban rendszeresen kihasználták a foglyokat gyógyszertesztekre. Az elmúlt 15 évben pedig nemzetközi szinten is felháborodást keltettek bizonyos kísérletek, mint például az ugandai AIDS-gyógyszeres vizsgálat, ahol nem minden HIV-fertőzött terhes nő kapta meg a gyógyszert, vagy a Pfizer Trovan nevű antibiotikumjának nigériai kísérlete, amelynek során több gyermek halt meg vagy maradt lebénult.