Az EU és a NATO közötti feszültség a védelmi politikában

Az Európai Unióban erősödik az igény a védelmi politika terén való nagyobb autonómiára, miközben a NATO, és különösen annak főtitkára, Jens Stoltenberg, aggodalommal figyeli az EU törekvéseit, és óvja a szervezet biztonságpolitikai hegemóniáját. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Stoltenberg között személyes jó kapcsolat van, de az általuk vezetett intézmények most mégis egymásnak feszülnek.

A Politico véleménycikke szerint az EU és a NATO közötti kommunikáció a védelem terén az elmúlt években minimális volt, mivel a szerepek egyértelműen le voltak osztva: a NATO felelt a védelemért, míg az EU a kereskedelemmel, mezőgazdasággal és éghajlatváltozással foglalkozott. Azonban az EU most változást szeretne, és a Politico információi szerint a következő Európai Bizottságban először lehetne védelmi biztos is, aki Ursula von der Leyen lehetne, és aki az EU és Ukrajna védelmi iparának finanszírozásáért lenne felelős.

Az EU egy európai védelmi ipari stratégiát is bemutatott, legalább 1,5 milliárd eurós forrással, amelynek célja, hogy az EU érzékeltesse saját súlyát a védelem terén. A Politico szerint az ukrajnai háború és Donald Trump esetleges visszatérése arra készteti az EU-t, hogy ne támaszkodjon túlságosan az Egyesült Államokra a védelem terén.

A NATO-ban a vészharangokat kongatták meg az EU lépései nyomán, és Stoltenberg főtitkár hangsúlyozta, hogy nem lehet két ellentmondó listát adni a képességcélokról az EU és a NATO tagállamainak. Stoltenberg szerint a NATO-nak kell meghatároznia a védelmi képességcélokat, és a szervezet a jövőben is fenntartaná hegemóniáját Kijev legfőbb biztonsági partnereként.

Az EU tisztviselői azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a blokknak legyen pénzügyi szerepe a védelemben, és Tomas Kopecny, a cseh megbízott szerint egy fenntartható pénzügyi eszközt kell kiépíteni az európai biztonság védelmében.

Stoltenberg január 26-án von der Leyennek küldött levelében figyelmeztette az EU-t a NATO tevékenységeivel való lehetséges átfedésre, különösen a lőszerek szabványosítására vonatkozóan. Camille Grand, a NATO korábbi főtitkár-helyettese és jelenlegi EU védelmi vezetője szerint az EU aggódik, hogy ha túlságosan elfogadják a NATO szakértelmét, akkor nem lesz stratégiai autonómiája.

Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője megvédte az EU lépéseit, mondván, hogy a béke már nem magától értetődő, és Oroszország támadóháborúja miatt sürgősen szükség van az ipari védelmi kapacitások fokozására. Von der Leyen is hangsúlyozta, hogy szükség van egy „új európai védelmi gondolkodásmódra”.

A Politico szerint a két intézmény hatáskörének összemosódása versenyt szül közöttük, és a helyzetet bonyolítja, hogy a két szervezet tagsága nagyrészt átfedi egymást. Az intézmények közötti bizalmatlanság ellenére személyes szinten Stoltenberg és von der Leyen között jó a kapcsolat.