FH: Mi a bajod az emlékművekkel? Nem ez volt az első, amivel meggyűlt a bajod…

KZ: Nem gyűlt meg a bajom sem szovjet, sem egyéb emlékművekkel, de a szovjet szimbólumok jelentéstartalma szerintem - az orosz agressziót követően, Ukrajna lerohanása után - megváltozott. A balti államokban például állami és önkormányzati döntések után döntöttek le szovjet, második világháborús emlékműveket, de ez történt Lengyelországban is. A környező országok többségében a szovjet emlékművekkel szembeni ellenérzés az Ukrajna ellen irányuló agresszió után megnőtt. Emiatt elsősorban Oroszország felelőssége az, hogy Ukrajna lerohanása után Magyarországon újít fel és ad át emlékműveket. Miután egy védtelen és szabad országot lerohant, tehát agressziót követett el ellene, sőt meg akarta és akarja ölni annak a demokratikusan megválasztott elnökét és mindezek után Putyin a szovjet, hazánkban elesett katonákra akar emlékeztetni minket Magyarországon. Nem erre kell most emlékezni, hanem az igazolhatatlan putyini-háború következményeire.

Ezért a szovjet emlékművek restaurációja nem több, mint provokáció, ami Oroszország felelőssége. No, meg a Magyar Államé, hogy ezt hagyja.  

FH: Van köze az akciódnak a korábbi népszavazási kezdeményezésedhez?

KZ: 2023 januárjában indítottam egy fővárosi népszavazási kezdeményezést, ami arról szólt, hogy takarják le a Szabadság téri szovjet emlékművet fekete lepellel, az ukrán-orosz békeszerződés aláírásáig, de ezt elutasították, arra a mondvacsinált okra hivatkozva, hogy a tulajdonos a főváros ennek az emlékműnek, de ebből a tulajdonosi jogból nem következik az, hogy le is takarhatja azt a tulajdonos.

Ez olyan, mintha valakinek lenne otthon egy autója saját tulajdonban, de a tulajdonosi jogából nem következne, hogy letakarhatja, ha például meg akarja óvni az időjárástól. Nonszensz.

FH: Milyen visszhangja volt az akciónak? Bármilyen retorzióra számítotok?

KZ: Visszajelzések sokaságát kaptam, Európától kezdve egészen Amerikán át, arról hogy sokan látták az akciót, a visszajelzések 90 százaléka pozitív volt, ám hivatalos állami reakciót nem kaptunk sem az orosz államtól, sem a magyartól. Retorzióra nem számítunk, mert semmilyen jogszabályt sem sértettünk, nincs olyan hatályos jogszabály, ami megtiltaná, hogy emlékműveket fekete lepellel takarjunk le, aki ezt újra megtenné, annak is tudnia kell, hogy semmilyen jogszabályt nem sért, sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban. Az orosz-magyar hadisír-egyezmény, ami ezeket az emlékművek sorsát szabályozza, az sem rendelkezik arról, hogy ezeket az emlékeket ne lehetne-e letakarni.

Ráadásul a politikai véleménynyilvánítás alkotmányos védelme mindig magasabb szintű kell, hogy legyen, mint a letakarása egy ilyen emlékműnek.

FH: Többen vettetek részt a letakarásban vagy magánakcióról volt szó?

KZ: A letakarást ketten követtük el egy társammal, akivel többek között van egy kis csapatunk, velük egyetemben aggódva figyeljük például az országunk kritikátlan keletre tolódását, ami elsősorban a Putyinnal való politikai és gazdasági összefonódást jelenti. Ennek a szervezetnek a nevében gondolkodtunk és próbálunk dönteni, hogy melyek lehetnek azok a cselekedetek, amelyek egy kicsit visszarántják a magyarokat az orbáni felelőtlen és öncélú kalandokból. A személyes motivációm pedig az volt, hogy Magyarország „böcsületét” valamennyire helyreállítsuk, hiszen azt a miniszterelnök személyesen vette el, amikor Putyin a tettes, és nem az áldozat mellé állt.

FH: Miért állhatott a magyar szélsőjobb az oroszok pártjára az orosz-ukrán konfliktusban?

KZ: Sokan úgy gondolhatják - valami hagymázas elképzeléssel - hogy Putyin valamilyen tradicionális, keresztény értékeket véd, pedig ez természetesen nem igaz, látni lehet Ukrajnában, hogy az orosz fegyverek, rakéták vagy a tankok milyen értékeket védenek és képviselnek, ezeknek a cselekedeteknek semmi köze a keresztény tradicionális értékekhez. Pusztán hataloméhségről beszélhetünk az ő esetében, szeretné a birodalmát kiterjeszteni, ehhez talált néhány támogatót Kelet-Európában, csakis ez volt az oka a háborúja megindításának, semmi más. Az, hogy a magyar miniszterelnök Putyin mellé állt, azt sugallja; a tettest választotta és nem az áldozatot. Ezzel pedig régen nem látott morális válságba is taszította az országunkat. Ennek most kell ellent állni, ha egyszer majd egy másik Magyarországot szeretnénk!

Bio: Keresztény Zoltán: Jogász-aktivista. Egyetemi tanulmányait Magyarországon és az Egyesült Államokban végezte. Itthon jogász szakon, az USA-ban pedig politikai kommunikációs témát választva kapott diplomát. Álma egy olyan polgári típusú állam létrehozása, ahol az emberek szorgalmuk és tehetségük alapján érvényesülhetnek és szabadon alakíthatják a saját életüket, illetve a köz ügyeit is.