Hiába keressük, nem találunk még egy ilyen bolygót a világegyetemben

Vénuszon tett rövid kirándulásunk után ismét képzeletbeli űrhajónkban utazunk, miközben próbáljuk magunkat túltenni a 470 Celsius-fokos hőmérséklet és a földinél sokkal nagyobb felszíni nyomás okozta traumán. Az úti cél ezúttal már a Naprendszer harmadik bolygója, mely körülbelül 40 millió kilométernyire található a Vénusztól.

Az ablakon kitekintve már láthatjuk is azt, a felszínre pillantva pedig ismerős látvány fogad minket, ami a landolás után tovább fokozódik: mindez nem véletlen, hiszen a Földön, az emberiség anyabolygóján járunk, az egyetlen olyan planétán, ahol – legalábbis jelenlegi ismereteink szerint – élettel találkozhatunk. A Föld felszínének közel 70 százalékát víz fedi, történelmünk során azonban a víz alatti területek csupán 20 százalékát térképeztük fel, és ember még ennél is kevesebb víz alatti területen járt – ez az érték a NASA mérései szerint körülbelül öt százalék lehet. Óceánjaink mélysége egyébként átlagosan négy kilométeres, a víz pedig rengeteg dolgot elrejt előlünk, például a vulkánokat, azok java része ugyanis a víz alatt található.

A hawaii Mauna Kea vulkán a talpától a csúcsáig magasabb, mint a Mount Everest, de mivel magasságát csak a felszín felett mérjük, nem lehet a legmagasabb földi pontnak nevezni. A Föld leghosszabb hegyvonulata a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán fenekén található, és négyszer hosszabb, mint az Andok, a Sziklás-hegység és a Himalája együttvéve. A Föld történelmét egy egyórás mozifilmbe sűrítenénk, az emberek, azaz a homo sapiensek csak az utolsó másodpercben jelennének meg.

A kezdetek

Négy és fél milliárd évvel ezelőtt a Naprendszer helyén csak egy nagy, gázokból és porból álló felhő volt, ami idővel összehúzódott és körkörösen mozgott. A felhők közepén létrejött sűrű gázgömbből kialakult a Nap, míg a kívül maradt kristályos anyagokból a kőzetbolygók, mint a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. A bolygók az összeállásuk után leginkább egy izzó golyóra hasonlítottak, felszínük perzselő volt.

A földbelső jelenlegi tudásunk szerinti szerkezete a következő: legkívül a földkéreg, majd a földköpeny, és a külső és belső rétegből álló földmag. A kéreg megszilárdulása és a vulkanikus folyamatok megindulása után a kéreg lemezekre töredezett, kialakult a légkör és a részleges vízborítás is. A víz eredetével kapcsolatban nincs teljes egyetértés a csillagászok körében.

Egy Mars méretű bolygó becsapódása után a Föld törmelékei összeálltak, és létrejött a Hold. A csillagászok által elfogadott elmélet szerint ez a becsapódás szakított ki egy hatalmas darabot a Föld bolygóból.

Máshol ilyet még nem találtunk

A Föld az egyetlen ismert élettel rendelkező bolygó. A TRAPPIST-1 csillag körül keringő TRAPPIST-1e bolygó sokáig ígéretesnek tűnt, de kiderült, hogy kötött tengelyforgású, ami nem kedvező az emberi faj számára. A Kepler-452b bolygó a Kepler-452 csillag körül kering, és bár minden megvan rajta, ami az élet kialakulásához szükséges, a csillagától valamivel több energiát kap, mint a Föld a Naptól, ami aggasztó lehet.

Még a marslakók is a Földön éltek

A „marslakó” kifejezés az Egyesült Államokba emigráló magyar tudósoktól származik, akiket az amerikai társadalomban kívülállóknak tekintettek. Szilárd Leó használta először a kifejezést, viccesen azt állítva, hogy Magyarország a Marsról érkező idegenek frontja.

A NASA már tervezi azokat az expedíciókat, amelyek során embereket küldenének a Marsra, de ennek részleteiről majd legközelebb mesélünk. A Mars felszínén több milliárd évvel ezelőtt még lehetett folyékony víz, ami arra utal, hogy akár élet is jelen lehetett a bolygón. A NASA Mars-járója, a Perseverance, jelenleg is a Jezero-krátert kutatja, és gyűjt mintákat annak talajából, kőzeteiből, mivel úgy vélik, hogy az egy ősi tó medre volt, és mint olyan, konzerválhatta az életet. A NASA tudósai a legfrissebb elemzések alapján arra jutottak, hogy a Mars légkörének talán más volt az összetétele, mint azt korábban gondolták, és sokkal jobban hasonlíthatott arra, amilyennek a földit ismerjük. A Curiosity Mars-járó által vizsgált Gale-kráterben talált magas mangán-oxid szintek erős oxidáló környezetre utalnak, ami azt jelzi, hogy a bolygó légköre sokkal több oxigént tartalmazhatott a feltételezettnél.

: Forrás: article-1 : Forrás: article-2